Ezen az oldalon gyűjtöttük össze mindazt,
amit Önök tudni akartak a távcsövekről,
de soha nem merték megkérdezni
(Woody Allen nyomán...)
 |
 |
 |
 |
| Mit látok a távcsővel? | Szakkifejezések | Turbulencia | Virtuális Szakkör |
Használati utasítások gyûjteménye
| A három legfontosabb távcsőtípus Tükrös, lencsés és katadioptrikus rendszerek. Előnyök és hátrányok felsorolása |
Az állványtípusok jellemzői Azimutális és parallaktikus állványok. Melyiket mikor célszerű használnunk? |
| A távcső részei Itt ismerkedhetünk meg a tubussal, állvánnyal, keresővel és okulárokkal, mely utóbbiakat a vámhivatalban nézőkének (kód:VTSZ90059000), a piacon pedig bigyuláknak is neveznek |
A nagyítás kiszámolása Milyen nagyítású ez a távcső? A legtöbb látogatónak ez az első kérdése. Valóban a nagyítás a legfontosabb? És ha nem, akkor mitől függ egy távcső minősége? |
| A fényerő fogalma Mik az előnyei és a hátrányai egy fényerős tubusnak? Mindig a rövid és tömzsi tubus a fényerősebb? |
Felbontóképesség és átmérő A kép részletgazdagsága és a távcső átmérője között szoros összefüggés áll fenn. Amennyiben a minőség megfelelő... |
| A látómező Mekkora területet látok az égen és az okulárban? Milyen látszó kiterjedésűek a csillagászati objektumok a Holdhoz képest? |
A kilépő pupilla Egy méltatlanul elhanyagolt fogalom, mellyel nagyon sok mindent egyértelműen megmagyarázhatunk |
| Kiegészítő kellékek Rövid áttekintés az amatőrök által leggyakrabban használt kiegészítő eszközökről. |
Milyen távcsövet válasszak? Bevezetés egy hosszabb irományba és az elmaradhatatlan linkgyűjtemény. |
| Szótár Az oldalainkon előforduló leggyakoribb kifejezések magyarázatai |
Mit látok egy kistávcsővel? Kezdő távcsövek teljesítőképessége sok fotóval |
A három legfontosabb távcsőtípus
 |
A legelterjedtebb lencsés távcső a Fraunhofer refraktor. (refrakció=fénytörés) Ennek objektívje két különböző anyagú lencséből áll, melyek görbületei meghatározott értéket kell, hogy felvegyenek. A két lencsét egy szigorúan meghatározott vastagságú távtartó (légrés) választja el egymástól, s a lencsék egymás felé forduló "hasa" közelebb van egymáshoz, mint a peremük. Az első lencsetag kifelé néző görbülete nagyobb, mint a hátsó lencsetag befelé forduló oldala. A Fraunhofer objektív elődje a Clark féle (ez is légréses, de itt a légrést közrefogó görbületek azonosak) illetve a ragasztott akromát (nincs légrés, és a befelé forduló felület sík, vagy attól csak kismértékben eltérő gömb). Ez utóbbiaknak a színihibája és torzítása valamivel nagyobb, mint a Fraunhofer objektíveké. A 100mm átmérő feletti lencsés távcsövek szinte kivétel nélkül Fraunhofer akromátok, míg a keresők és binokulárok legtöbbször ragasztott akromáttal szereltek. Az kisebb, kezdőknek való távcsövekben mindhárom típusú objektívre találunk példákat. Bővebben itt. |
|
A távcső másik végén helyezkedik el az okulár (nézőke), és előtte a betekintést megkönnyítendő zenittükör, vagy Amici-prizma. Ezek egyben az eredetileg fordított állású képet újra a talpukra állítják. A zenittükörnél azonban a bal és jobb oldal felcserélődik (hasonlóan, ha egy tükörbe tekintve magunkat szemléljük), míg az Amici-prizma oldalhelyes képet ad (mintha videokamerán és TV-képernyőn keresztül néznénk magunkat). A refraktor előnye a kiváló kontrasztban rejlik, amennyiben az objektív minősége és kidolgozása megfelelő. Hátránya a fellépő színihiba és a 100mm-es átmérő felett ugrásszerűen megnövekvő ár. A színihiba annál kisebb, minél kisebb a távcső fényereje. A színihibát legegyszerűbben (és legolcsóbban) színszűrőkkel csökkenthetjük. (a leggyakrabban halványsárga, sárga vagy zöldessárga színszűrőt, illetve FringeKiller vagy KontrastBooster interferenciaszűrőt használunk) Az f:5, vagy annál fényerősebb távcsöveket RFT-nek (Rich Field Telescope, azaz Gazdag Látómezejű Távcső) nevezzük, és nagy kiterjedésű mélyégobjektumok, vagy változócsillagészlelésekhez használjuk. Az RFT relatív nagy színihibája éppen a vizsgált objektumok halványsága miatt ekkor nem lesz zavaró. További típusa a refraktoroknak az apokromatikus (ED-APO, Fluorit-APO, stb...) távcső. Ezek speciális és drága üveganyaga gyakorlatilag észrevehetetlenre redukálja a színihibát. Áruk már a legkisebb átmérőnél is jelentősen magasabb, mint a hagyományos akromátoknak. |
 |
A legelterjedtebb tükrös távcső a Newton reflektor. (reflexió=fényvisszaverődés) Ennek objektívje egy precízen megmunkált paraboloid tükör. A paraboloid felület a végtelenből érkező fénysugarakat egy pontban egyesíti, ellentétben a könnyebben elkészíthető (és olcsóbb) gömbtükörrel, mely a kétszeres fókusz távolságából képez le ideálisan. Kis fényerő és kis átmérő esetén azonban a két felület közti különbség (gömbi hiba) olyan kicsi, hogy a gömbtükör is megfelel. 100mm átmérő felett azonban a parabolizálás feltétlenül javít a képminőségen. Másik fontos eleme a Newton távcsőnek a segédtükör. Ez vetíti ki az optikai tengely mentén keletkezett képet az okulárhoz. Nem kell megijedni: a kitakarást, mint fekete foltot csillagászati észleléseknél soha nem fogjuk látni. A síktükör mérete ugyan kisebb, mint a főtüköré, de a felület minősége legalább olyan fontos. Egy túl vékony, megfeszített, vagy gyenge kidolgozású segédtükör teljes egészében tönkreteheti még egy kiváló objektív leképezését is. A Newton távcső előnye, hogy színihibamentes képet kapunk vele, és még nagyobb méretben is elérhető áron szerezhetjük be. Hátránya a valamivel kisebb kontraszt, mely a segédtükör LINEÁRIS méretétől függ. A kontrasztcsökkenés oka a tükör peremén (és a tükörtartón) létrejött, s a fény hullámtermészetéből adódó elkerülhetetlen fényelhajlás. |
| A Newton távcsövek fényereje általában f/10 és f/4 közötti. A hosszú Newtonokkal a kisebb méretű segédtükör és a gömbi hibára való relatív érzéketlenségük miatt a refraktorokhoz hasonló kontrasztot érhetünk el, amennyiben a felületek minősége is jó kidolgozású, és helyesen jusztírozottak. A rövidebb RFT-tubusok, akárcsak a refraktorok esetén, mélyegezésre, vagy fotózásra kiválóak. A geometriából f/5 alatt fellépő kómahibát (hogy ez zavaró-e az ízlés kérdése) egy speciális kómakorrektorral redukálhatjuk. |
 |
A katadioptrikus távcsövekben egyszerre találjuk meg a főtükröt, a segédtükröt és a korrekciós lencsetagot. A leggyakrabban használt katadioptrikus távcsövek Makszutov-Cassegrain, illetve Schmidt-Cassegrain felépítésűek. Mindkét típusnál a tubus elején egy korekciós lemez helyezkedik el, mely a belépő fénysugarakat úgy "torzítja", hogy az együttes optikai rendszer leképzése a lehető legjobb legyen. Ugyanakkor minden optikai felület valamekkora leképzési hibát rejt magában, s a sok optikai tag az általában nagyméretű segédtükör okozta kitakarással karöltve az előző típusokhoz képest kevésbé kontrasztosabb képet kapunk. Kivételek persze itt is vannak, ekkor azonban mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk (pl. Intes MN68deLux). Más katadioptrikus rendszerekben a korrekciós tag a segédtükör előtt, vagy az okulárkihuzatban helyezkedik el, s gyakran több lencsetagot tartalmaz. |
A katadioptrikus rendszer vitathatatlan előnye, hogy igen rövid tubushossz mellett hosszú fókuszt érhetünk el, s a távcső kezelése rendkívül kényelmes. A katadioptrikus távcsövek fényereje általában f/20 és f/8 közötti, mindez egy f/2-f/3-asnak kinéző (!) tubus mellett. A hasonló méretű refraktorokhoz vagy Newtonokhoz képest egy kisebb (és olcsóbb) mechanika is elegendő. Hátránya, hogy a távcsőben keletkező kép kontrasztja lágyabb (vagy a tubus ára magasabb), illetve a szűkreszabott látómező. Ez utóbbit a főtükör furatának átmérője és az eredű fókusz határozza meg. A távcsőtípusokról haladóknak
|
A távcső részei
 |
|
 | |
A nagyítás kiszámolása
| A nagyítás az objektív és az okulár fókuszának a hányadosa. Pl. egy 60/900-as kisrefraktorba 12mm-es okulárt téve 900:12=75x nagyítást kapunk. Ezt kicserélve egy 25mm-es okulárra pedig 900:25=36x. Minél rövidebb tehát egy okulár fókusza, annál nagyobb nagyítást érünk el vele. A fény hullámtermészete miatt azonban nem érdemes a nagyítást a végsőkig fokozni. Kb. akkora nagyításnál, amekkora az objektív milliméterben vett átmérője, már túl is léptük távcsövünk elméleti felbontóképességét, amennyiben szemünk felbontóképessége 1 szögperc (60 szögmásodperc). E felett már csak "üres" nagyításról beszélünk, mert bár a kép nagyobb (és fényszegényebb) lesz, újabb részletek már nem jönnek elő. Ennek a már üres nagyításnak a legfelső értelmes határa az objektív milliméterben vett átmérőjének duplája. Ha távcsövünk minősége, vagy az észlelési körülmények nem ideálisak, akkor (néha lényegesen) kisebb nagyítással kell észlelnünk, hogy élvezhető képminőséget kapjunk. Ahogy egy autóval se száguldozunk mindig a maximális sebességgel (gondoljunk a parkolásra, vagy a belvárosi közlekedésre), úgy egy távcsövet is csak a legritkábban használjuk a maximális nagyítástartományban. A legkisebb értelmes nagyítás (s ezzel a legnagyobb látómező) a távcső milliméterben vett átmérőjének heted, vagy nyolcad része. A "miért"-re a választ a kilépő pupilla fogalmának tárgyalásánál kapjuk. |
A fényerő fogalma
| A fényerő a távcső-objektív átmérőjének és fókuszának a hányadosa. Egy 150mm átmérőjű és 750mm fókuszú (a szokványos jelöléssel 150/750-es) Newton távcső fényereje így 150:750=1:5. Minél fényerősebb egy távcső, annál nagyobb látómező érhető el vele, fotózásnál annál rövidebb expozíciós időt kell használnunk, ugyanakkor annál jelentősebbek lesznek a (fizikai törvényekből eredő) leképzési hibái az optikai tengelytől távolodva. Az egyik legszebb leképzésű távcső a Zeiss 80/1200-as refraktorja, melynek fényereje 80:1200=1:15. Itt a nagy látómező elérése jelent majd problémát. A Newton (tükrös) távcsövek geometriai felépítése maga után vonja a segédtükör méretfüggését. Nagy fényerőnél nagy látómezőre, de nagyobb kitakarásra (kb.30-35%) és lágyabb kontrasztra (mélyég megfigyelés, fotózás), kis fényerőnél kisebb látómezőra, de egyben kisebb obstrukcióra (akár 15-20%) és emiatt keményebb kontrasztra (kettőscsillag és bolygómegfigyelés) számíthatunk, amennyiben az optikai felületek minősége kielégítő. Ráadásul a nagyobb fényerőnél a kómahiba (=az optikai tengelytől távolodva a csillagok pontszerű alakja torzulni kezd) is hamarább jelentkezik Katadioptrikus távcsöveknél (SC, Makszutov, stb) a hosszú fókusz ellenére a kitakarás rendszerint nagy (pl. a Meade 20cm-es SC-je esetén 43%). Így a hosszú fókusz és kis fényerő nem jelent automatikusan bolygózó távcsövet. |
Felbontóképesség és átmérő
| Az elméleti felbontóképesség és a távcső átmérője között szigorúan meghatározott összefüggés van. Jó közelítéssel egy távcső szögmásodpercben vett felbontása 120/D, ahol D az objektív milliméterben vett átmérője. Természetesen az optikai minőségnek legalább a standard szintet el kell, hogy érje. Egy 60mm-es távcsővel 2 szögmásodpercnyi részleteket figyelhetünk meg, míg egy 200mm-essel 0.6 szögmásodperc ez az érték. Ne feledkezzünk meg azonban a földi légkör (szelek), vagy közvetlen környezetünk (meleg beton, nyitott ablak), esetleg a nem kellőképpen lehűlt távcső által keltett turbolenciákról. Ezek miatt a legritkább esetben érhetünk csak el 1 szögmásodperc alatti felbontást, hisz a belépő hullámfront már maga is torzult. E témáról bővebben a Titokzatos lambda című cikkemben olvashatnak. |
A látómező
|
Kétféle látómezőt (továbbiakban LM) különböztetünk meg. Az okulár látómezeje adott, és a katalógusadatok közt általában megtalálható. Az okulár tényleges látómezeje általában a megadottnál pár százalékkal kevesebb (erről a témáról bővebben itt olvashat). A távcső látómezeje pedig azt adja meg, hogy az égből valósan mennyit látunk. Ennek kiszámítása: LMtávcső=LMokulár:N
ahol N a nagyítás. Egy 50º-os látómezejű Plössl okulárral 100x nagyítás mellett 50:100=0.5 fokot kapunk, azaz a Hold éppen be fogja tölteni a teljes látómezőt.Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy a binokulárokat gyártó és feliratozó cégek a tapasztalat szerint meglehetősen szabadon kezelik a LM fogalmát. Itt gyakran 30%-kal nagyobb LM-t olvashatunk, mint azt a csillagok felé fordítva látunk. Ennek oka a különböző számítási módszerek különbségében keresendő, tárgyalása azonban messze meghaladná ez oldal kereteit. Számunkra annyi elegendő, hogy a LM-re közölt adatokat binokulárok esetén a legjobb mindig kétkedéssel fogadnunk... |
A kilépő pupilla
 |
A kilépő pupilla annak a fénysugárnak a vastagsága, mely a távcső okulárján kilép, amit a baloldali fénykép szemléletesen mutat is. Értéke a távcső objektívjének és a nagyításnak a hányadosa. (Pl. egy 150/750-es Newtont 10mm-es okulárral, azaz 75x nagyítással használva 150mm:75=2mm) Szemléletesen szólva ekkorára "zsúfolja össze" a belépő fényinformációt a távcső. Ha a kilépő pupilla mérete nagyobb, mint szemünk pupillájának átmérője, akkor a fény egy része nem jut el szemünk retinájára. Ez meghatározza a távcső legkisebb értelmes nagyítását. Ahogy a nagyítást növeljük, úgy szűkül a kilépő pupilla mérete. Legkényelmesebb a betekintés, ha a kilépő pupilla értéke másfél milliméter körüli. A legnagyobb még értelmes nagyítás a fél milliméteres kilépő pupillához tartozik. A kilépő pupilla átmérőjének értéke kifejezhető a távcső fényerejének és az okulár fókuszának szorzataként is. Egy 1:5-ös fényerejű távcsövet 10mm-es okulárral használva 10:5=2mm-es kilépő pupillát kapunk. Ugyanehhez a távcsőhöz 40mm-es okulárt használva a kilépő pupilla átmérője 8mm, ami szemünk sötétben kitágult pupillaátmérőjével egyezik meg. Ennél hosszabb fókuszú okulárt nem érdemes a példánkban felhozott f/5-ös RFT-hez használni, akármekkora legyen is annak átmérője. |
Az állványtípusok jellemzői
|
Kétféle állványtípust különböztetünk meg. A hagyományos azimutális állványon jobbra/balra illetve fel/le irányban mozgathatjuk távcsövünket. Formája szerint lehet tengelykereszt (GIRO), mely ellensúlyt igényel, vagy az ellensúly nélkül kijövő villás szerelés. Utóbbi közé tartozik a dobson-zsámoly is, mely helyesen megtervezve és megépítve a legnagyobb stabilitást és a rezgések leggyorsabb lecsengését biztosítja, cserébe a kevés luxusért. Amennyiben azimutális szerelésünk egyik tengelyét a Sarkcsillag irányába billentjük, úgy equatoriális, (vagy parallaktikusnak is nevezett) mechanikát kapunk. Ennek előnye, hogy az ég látszólagos elfordulását a Polaris körül egyetlen tengely (ennek neve RA-tengely) egyenletes mozgatásával kompenzálni tudjuk. Tehát már egy helyesen megválasztott sebességű motor is elegendő az égi objektumok követéséhez. A másik (deklinációs) tengely csak pólusraállásunk pontatlanságának korrekcióra szolgál. Az egyre modernebb elektronikai fejlődés azonban már az azimutális állványokat is tudja úgy vezérelni (két motorral!), hogy azok a parallaktikusokhoz hasonló pontossággal követni képesek az égi objektumok látszólagos elfordulását. |
Kiegészítő kellékek
Töltsön frissen megszerzett távcsövével néhány teljes éjszakát az ég alatt, s tudni fogja, mely tartozékok azok, melyekre konkrétan Önnek szüksége van. Eddigi tapasztalatom alapján "Első távcsöveseknél" a következő kiegészítők igénye jelentkezik:
|
A távcsőtípusokról haladóknak
|
Amit semmiképp se felejthetünk el: Minden optikai felület, melyen a fény áthalad, vagy rajta visszatükröződik, nemcsak felerősíti, felnagyítja, korrigálja a képet, hanem óhatatlanul saját optikai hibáját is hozzáadja. Minél bonyolultabb egy optikai rendszer, annál több ilyen felülettel kerül kapcsolatba a fény, mielőtt szemünkbe eljutna. Egy összetett optikai rendszer minősége soha nem lehet jobb, mint amilyen a leggyengébb tagjának minősége. Refraktorok: Fraunhofer és társai A "Fraunhofer-tipus" olyan légréses objektív, melyben a légrést közrefogó felületek görbülete kismértékben eltér egymástól, jobb színihiba-korrekciót hozva létre. A hagyomanyos légrésesnél, a két görbület általában megegyezik, ezt strapabírósági/ biztonsági/ és olcsósági szempontok miatt (pl. víz- és ütés-állóság, vagy olcsóbb foglalat gyártása) össze is szokták ragasztani, ami sajnos a minőség rovására megy (pl. binokulár objektívek, olcsóbb áruházi kisrefraktorok). Sok esetben (pl. keresőtávcső) nincs is szükség drágább objektivre, a ragasztott típusúak teljesen megfelelnek a követelményeknek. A leggyakrabban használt akromatikus objektívek a következők: Katadioptrikus: Schmidt, Makszutov és egyebek |